A Kalocsai Fűszerpaprika Rt. 2001. augusztus 20-án, Szent István napján alapította meg a Szent István Kalocsai Paprika Lovagrendet. 2001. szeptember 7-én a részvénytársaság dísztermében felavatták az első lovagokat. Az első avatást Romsics Imre, Wiski Károly Múzeum igazgatója végezte el. A rend első tisztségviselőit: Deák István nagymester, Dr. Lakatos Lajos kancellár, Bakos Péter főmolnár, Dr. Márkus Ferencné főpénztárnok, Berta Jenőné udvarhölgy és Koncz Gyula udvarnok.
A Lovagrend hagyományt teremt és ápol, s a paprika hungaricumának, márka-termékének védelmében kiváló nemzeti értéket óv, közéleti hagyományt teremt. Ez egy olyan társaság, amely államalapítónk nevét viseli.
A Lovagrend okiratban kötelezte magát arra, hogy a paprikakultúra örökségére alapozva építi annak jövendőjét. E tradíció ápolását a kalocsai paprika hírnevének növelésére hasznosítja azért, hogy a fűszerpaprika az örökkévalóságig része maradhasson kulturális örökségünknek.
A lovaggá fogadást próbatétel előzi meg. A Lovagrend emblémájával díszített tányérra a só és a fehér kenyér mellé háromféle fűszerpaprika-őrleményt helyeznek, a Kalocsa Aranyát, egy csípőst és egy gyenge minőségűt. A gasztronómiai ízlelés szerint kell megkóstolni az őrleményeket. Fel kell ismerni, hogy kalocsai fűszerpaprikát fogyasztanak-e, s melyik őrlemény a csípős, s melyik a csípmentes. A sikeres próbát követő fogadalomtétel után a nagymester az erre a célra tervezett paprikajogarral felkeni a paprikalovagokat: „Én XY fogadom, hogy a Szent István Kalocsai Paprika Lovagrend tagjaként mindent megteszek a kalocsai paprika hírnevének öregbítéséért. Barátaimnak és ismerőseimnek egészségük megóvása érdekében és azért, hogy hosszú életűek legyenek ezen a Földön, mindig kalocsai paprikát ajánlok, fogyasztásában magam is jó példával járok.” A Lovagrend saját zászlóval rendelkezik. A lovagok Alapító Okiratot és Díszoklevelet kapnak, melyben elismerik tagságukat: „Mi, a Szent István Kalocsai Lovagrend Nagymestere és Kancellárja igazoljuk, hogy XY Úr/Úrhölgy a Lovagrend tagja. Elismerjük, hogy nevezett az Egyetemes Magyar Paprikakultúra, ezen belül a kalocsai paprika hírnevéért maradandót alkotott. Bízunk abban, hogy Ön tevékenységét ezen tradicionális örökségre alapozva a Lovagrend tagjaként a jövőben is sikeresen folytatja. Mindehhez Önnek és Családjának jó erőt, egészséget kívánunk.”
A paprikalovagok a szertartások alatt díszes öltözéket viselnek, mely palástból és sapkából áll. A palástot vastag, vörös plüssből varrták, elején 1-2 cm, nyakán 3-5 cm széles aranysárga paszománnyal. Vörös selyemmel bélelték, elől kettő darab aranysárga paszománnyal gombolódik. A palást bal mellén a lovagrend 5×15 cm-es nagyságú emblémája látható. A lapos sapkát vastag, mohazöld plüssből varrták, rajta a 3×5 cm-es nagyságú piros-fehér-zöld alapú PaprikArt felirat.
A lovagrend védnökségét Kalocsa Város Önkormányzata vállalta fel, mely egyúttal a Kalocsai Főszékesegyház pártfogásában áll. A lovagrendnek hazai és külföldi természetes személyek lehetnek tagjai. Jelenleg 40 belföldi, 9 külföldi és 6 posztumusz paprikalovag van.
Név szerint:
Bakos Péter; Dr. Balázs Sándor; Dr. Bálint József; Bartek István; Bellver, Antonio; Benke László; Dr. Berta Jenő (posztumusz); Berta Jenőné; Dr. Biacs Péter; Bicsérdy László (posztumusz); Birbaum, Dr. Günter; Brinker, Nancy Goodman; Dr. Buday Gábor; Gruber, Wilfried; Deák István; Farkas Ernő; Filvigh Gyula (posztumusz); Gaál József; Dr. Gerendás Károly; Göbölös László; Hajdú János (posztumusz); Hodik Károlyné; Dr. Kapitány József; Kollár Gyula; Koncz Gyula; Kostyálik, Milan; Dr. Kovács Árpád; Dr. Kremniczky Béla (posztumusz); Dr. Lakatos Lajos; Madari Jenő; Martinez H., José Luis; Dr. Márkus Ferenc (posztumusz); Dr. Márkus Ferencné; Miskolczi János; Németh József; Dr. Obermayer Ernő (posztumusz); Palm, Inger; Dr. Parragh László; Pinkpank, Michael; Porcs Dezső; Putyoráné Dr. Tanács Eszter; Radecker, Richard; Ridegné Markó Márta; Romsics Imre; Romsics József; Rumi István; Szabó István; Szemerey István; Dr. Tiboldi Árpád; Török Gusztáv Andor; Turi István; Unger Károly; Végvári István (posztumusz); Vinczellér Imre.
